Caprilli Lovas Klub

Edző: Fülepi Károly, +36/20-428-46-98
cím: Csömör, Hév megállótól 5 percre
e-mail: mate@szerdahelyi.hu
web: http://www.clc.hu/
 

A Caprilli Lovas Club Csömörön zöldövezetben, várja lovagolni vágyó sporttársait a HÉV megállótól 5 percre. Lehetőséget teremtünk kezdő szinttől egészen haladóig a minőségi lovaglásra, igény szerint tereplovaglásra és versenyzésre. Fülepi Károlynál, előzetes bejelentkezés alapján várjuk a lovasokat.
Edzéseinket magyar és angol nyelven vehetik igénybe. Edzésidőpontok hétköznap késődélutánonként, illetve szombaton és vasárnap megbeszélés szerint zajlanak. Telefon: Fülepi Károly 06-20-428-46-98; Zsikai Beatrix 06-20-314-52-34; Fülepi Orsolya 06-20-366-88-20. Jelentkezni személyesen a lovardában Fülepi Károlynál

Történet
 

1978. szeptemberében alakult az Orvosegyetem Sport Club (OSC) pónilovas gyermekszakosztály dr. Eőry István vezetésével. Az első időszakban tornatermi és uszodai foglakozások is voltak hetente egyszer.
1985. nyarán kerültem ide. Az első lovas vándortábort vezettem Tök- Győrújfalu és vissza útvonalon, illetve a helybenálló tábort egy hétig. Az itt dolgozó lovas edzők: Béres Éva, Tállay György, Lászai József, Szabó József, Bacsa Mihály, Marosvölgyi Előd voltak.

1988. februárjától egyesületünk neve OSC-INTERAG lett.
1989. január 1-jén kerültünk az Állatorvostudományi Sport Egyesülethez (ÁSE) Horváth Sándor segítségével. Ő lett az egyesület ügyvezető elnöke. Szakosztályvezető dr. Bartha László, helyettese dr. Eőry István volt. Nagy köszönettel tartozunk nekik. Ahogy a többi segítőnek is: edzőknek, szülőknek, támogatóknak. A teljesség igénye nélkül: Mester Lászlónénak, Pester Bélánénak, Kovácsné Sódor Annának, Vass Józsefnek, Geszti Lászlónak, Bazsó Gyulának, Parádi Ferencnek, Horváth Lászlónak és családtagjainak.
1992-ben az INTERAG megvonta támogatását, majd 1998.-ban az ÁSE-től is elkerültünk. Köszönettel tartozunk a Nemzeti Lovarda vezetőjének, Prutkay Zoltánnak, aki nehéz helyzetünkben mellénk állt.
2000-ben megalakítottuk a Caprilli Lovas Clubot (CLC)
 

2007. október 14-ig a Nemzeti Lovarda VII-es istállójában álltak a lovaink.

A nálunk lovagló fiatalok és idősek száma több százra (ezerre?) tehető.
Tevékenységeink közé tartozik kezdő lovasok oktatása, haladó lovasok képzése (pl.: ugrásoktatás), nyaranta más-más útvonalon kéthetes túralovaglást szervezünk. Díjugrató és díjlovas versenyeken veszünk részt.
1986. óta minden évben megrendezzük egyesületünk díjlovas és díjugrató versenyét, amelyeken kezdő és haladó lovasok egyaránt felmérhetik tudásukat.
Szilveszterenként vidám, jelmezes lovaglással búcsúztatjuk az óévet.
Minden érdeklődőt várunk!

A lovastábor

Egyesületünk minden évben megrendezi kéthetes lovastáborát, melynek helyszíne általában a Dunántúl. Lovainkat a tábor első napján lószállító kamionnal visszük az első szálláshelyre. Ilyenkor minden ló tele van izgalommal, akárcsak a lovasok. Különösképpen az első táborozók, mivel nekik másnap este valamilyen előadással kell előrukkolniuk, amelyet az ünnepélyes avatás követ. Mindez természetesen egy hangulatos tábortűz körül zajlik, amelyet közösen sikerült csiholni.
Az első lóraszállás mindenképp nagy odafigyelést igényel, mivel ilyenkor a lovak igencsak élénkek. Ez persze természetes; napsütés, jó idő, vidéki levegő, nagy mező, friss fű, naná, hogy rögtön mindenbe fejest kéne ugrani. Akárcsak a hidegvizes medencébe, egy kiadós tereplovaglás után a 40 fokban. Ha mégis akadna akit nem vonz az a medence, hamar meg tudják változtatni a véleményét a pancsolósabb kedvűek. Az is megeshet, hogy a délutánt ruhateregetéssel és a mobilja szárogatásával tölti, és ha a mobil esetleg nem élné túl, sebaj, van másik. A térerő ugyan elég nagy ritkaság, de hát nem is az a lényeg.

Néhány vidáman eltöltött éjszaka után útra kelünk a következő szálláshelyet megcélozva. Árkon-bokron keresztül megyünk, de néha megesik, hogy kénytelenek vagyunk autóút mellett libasorban menetelni. Ilyenkor előfordul, hogy összetalálkozunk a sátrakat, csomagokat és az ételt szállító kocsikkal és néhány vállalkozó kedvű biciklisünkkel.
 

Ha máskor nem, a nap közepén mindenképp találkozunk velük a váltáshelyen. Ilyenkor minden lovat megitatunk, minden lovast megetetünk, persze az első táborosokat még szoktatni kell egy kicsit a zsíros kenyérhez, de pár nap után már úgy kell kihúzni őket a bödön fenekéről. Akit mégsem sikerült meggyőzni a zsíros kenyér finomságáról, az sem fog éhen maradni, a mikrobuszban mindig akad valami, ami megszánja a válogatósabbakat.
Pár óra pihenő után néhány ló lovast cserél és ismét útnak indulunk. Jó esetben kellemes napsütésben ügetgetünk, és szerencsére ez a jellemzőbb, de sajnos néha van olyan, hogy egész nap szakad az eső. A lovagláshoz való kedvet persze nem veheti el ez sem, ki-ki néha sajátos módon ugyan, de megoldja az eső elleni védekezést.
Egy-egy ilyen esős napot azért megsínylenek a bőr felszerelések, ezért néha be kell iktatni a kantár- és nyeregápolást is. A csizmákról nem is beszélve, bár azok kiszárításának új módszereit nem sikerült elterjeszteni, mivel a technikai kivitelezés még hagyott némi kívánnivalót maga után a tűz körül. Amíg a nyergek regenerálódnak a nyeregszappannak köszönhetően, egy kicsit a lovak kisebb-nagyobb feltöréseit is kímélve elindulunk terepre szőrén.

Ez amolyan pihi mind a lovaknak, mind a lovasoknak. A második hét vége felé ez már mindenkinek jólesik. De ha már szőrén lovagolunk, akkor már úsztatni is lehet, ami nem kis élmény, főleg, ha nem állóvízről van szó, hanem mondjuk a Zaláról. Ez elég nagy újdonság volt lovaink számára és ennek köszönhetően nagyon változatosan reagáltak az ötletre. Amíg lépésről van szó nincs is gond, de az ügetésnél (?) volt néhány ló, akit elhagyott a lovasa. (Vagy fordítva?) Sebaj, volt segítség, aki újra feldobta a lovukat vesztett lovasokat, szerencsés esetben a ló hátára, szerencsétlenebb esetben az illető a túloldalon mutatott be egy csobbanást.

Minden évben nagy élmény ez a két hét, de sajnos leteltével vissza kell mennünk a lovarda falai közé. Ismét csak heti néhány alkalommal pár órára van lehetőségünk a lovak közelében lenni, de azért itt is zajlanak az események, készülni kezdünk a versenyekre.