A lovas befolyásai, segítségek

A lovas lovára combbal (lábszár vagy csizma), szárral (kantárszár, kéz) valamint derekán keresztül testsúlyával fejt ki hatást.

Természetünk szerint a lábszár hatása előrehajtó, a szár hatása visszatartó a testsúly hatása az előző kettőt támogatja és összeköti őket, érvényt szerez számukra. Az egyes befolyások összehangolása útján alakult ki a segítség.

A segítségeken keresztül érhető el a ló megkívánt uralása, célszerű mozgásteljesítménye és testtartása.

A segítségeken belül a befolyások intenzitását a ló érzékenysége, lovagolhatóságának foka és az elérni kívánt cél határozza meg.

A segítség adása mindig puhán kezdődik és szükség szerint fokozódik a kitűzött cél eléréséig. Az esetenként egy időre szükségessé vált erősebb segítségek után mindig vissza kell térni a könnyebb (kisebb intenzitású) segítségre, annak érdekében, hogy a ló érzékenységét fenntartsuk és azt ne tompítsuk el. Durva segítségek a lovat elrontják, a ló félni kezd lovasának mozdulatairól és menekülni fog azoktól (rúg a csizmára, ágaskodik, stb.).
Igen fontos szabály, hogy a lovas befolyásai közül az előrehatóknak a jelentősége messze felülmúlja a visszatartókét, felvevőkét.

Hogyan is lehet megtanulni a befolyások alkalmazását?

Egyenként semmiképp (csak csizma, csak szár, csak testsúly), mert a lóból értetlenséget váltanánk ki. Épp ezért a fiatal lovast elejétől fogva a helyes segítségekre oktatjuk, ezek nehézségi fokát folyamatosan emeljük. Az egyszerű segítségek közé tartoznak azok, ahol a lovasnak a befolyások alkalmazásánál nem kell különbséget tenni jobb és bal végtagja között. Ezeket a segítségeket nevezzük kétoldali segítségeknek, ilyenek:

• megindítás lépésbe, ügetésben,
• megállítás lépésből, ügetésből,
• megindítás lépésből, ügetésbe,
• felvétel ügetésből, lépésbe.

Ennél nehezebbek azok a segítségek, amelyeknél a szár a csizma és a testsúly befolyást jobbról és balról különféleképp kell alkalmaznunk, ezt (nem túl találóan) egyoldali segítségeknek nevezzük. A legegyszerűbb ilyen jellegű feladat a lovarda sarkán történő átlovaglás és a beugatás vágtába. Bár mindkét feladatot egyszerűnek ítéljük, mégis hiba volna a fiatal lovastól rögtön ezt követelnünk, hiszen igen kifinomult, stabil és simulékony ülést követel mindkettő.

Az egyoldali segítségek iránti érzés megszerzése végtett gyakorolhassuk állóhelyben a ló elejének vagy hátuljának leléptetését a járásról, így tanítsuk a fiatal lovast, hogy miképp adja a befolyásokat jobbról-balra váltakozva.

Ezekből az előgyakorlatokból fejleszthető ki később a ló „eleje körüli fordulat” és „röviden hátra arc”, illetve a több patanyomon való mozgások, de először mindenki elégedjen meg néhány lépéssel való beléptetéssel és visszaléptetéssel.

A kiképzés előrehaladtával itt évekről van szó a lovasnak mind finomabb és kevésbé feltűnő segítséget kell adnia lovának és kívánt cél eléréséhez.

Combokkal való befolyások:
A comb befolyás régies elnevezés nem a tulajdonképpeni combot értjük alatta – hiszen az zártan hozzásimul a nyereghez – hanem a vádlival (alsócomb) kifejtett nyomást, vagy ütögetést a ló oldalára. Ezt a befolyást szokás még lábszár, vagy csizma befolyásnak nevezni.

A csizmával két helyen fejtünk ki befolyást, amely háromféle hatást hozhat létre:

• a hevederen, illetve közvetlen a heveder mellett előrehajtóan hat.
• körülbelül egy tenyérnyire a heveder mögött oldalt léptetően.
• oldalt lépést megakadályozóan, azt szabályozóan azaz ellentartóan.

A csizma feladata tehát – a lómozgás mechanizmusából adódóan az azonos oldali hátulsó láb előrehajtása, oldalt léptetése, illetve a hosszhajlítás végrehajtása. Valamennyi funkciót csak ebben a pillanatban képes ellátni, amikor a befolyásolni kívánt hátulsó láb a talajról felemelkedik.

A csizma tiszteletére a lovat tanítani kell (lásd a Tanulási modelleknél).

Annak érdekében, hogy a combbefolyást akadály nélkül fejthessük ki a lóra néhány szabályt kell megismernünk az első lábszár, a lábfej fekvésével, tartásával kapcsolatban:
A térd mélyen helyeződjön, lapos felületével simuljon a nyereghez, ez nem azért szükséges, hogy a térd ott bármilyen befolyást fejtsen ki, hanem azért, mert a térd helyeződésétől függ a combok (az „igazi” combok) és az ülep fekvése. Mélyen fekvő térdek mellett érhetjük el, hogy említett testrészeink minél nagyobb felülettel érintkezzenek a ló testével (a nyergen keresztül), ezzel ülésünk stabil, segítségadásunk korrekt, érzésünk pedig a lehető legtöbb lesz.

Ugyancsak idetartozó kérdés a kengyelek hosszának megállapítása, beállítása. A kengyelhosszt több körülmény befolyásolja:
 

• a ló dongássága,
• a lovas comb- és lábszár hossza,
• az elvégezni kívánt feladat.

Általános szokás a kengyelhosszt lóra szállás előtt karral megmérni, ami megközelítően helyes, de pontosan csak a nyeregből ítélhető meg, hogy jó „ülés” (combfekvést) biztosít-e.

A karral történő méréssel beállított kengyelhossz akkor helyes, ah az ökölbe szorított kezünket a kengyellakathoz nyomva a kengyel a hónaljunkig ér.

A kengyelt általában a talp közepén tartsuk a lábfejet bokáig a kengyelbe dugni amellett, hogy kényelmetlen, igen veszélyes is (lóról esésnél beleakadhat).

Az alsó combok a ló oldalához simulnak, lazán, úgy, hogy bármikor képesek legyenek befolyást kifejteni a kívánt helyen.

Gyakori hiba a lovasoknál, hogy különösen érzékenynek ítélt lovaikon a csizmát eltartják a ló oldalától ezzel próbálják nyugtatni a lovat, de ez nem következik be, mivel ezzel a comb és ülep fekvése is labilissá válik, így az ülés egyensúlyát veszti. Az ilyen pozícióból adott segítségek a lovat megrémítik, így épp a lovas szándékával ellenkező hatást érhetünk el. A helyes eljárás az esetben a combok nyugodt simulása a ló oldalán ezt idővel megszokja és megnyugszik.

Ugyancsak gyakori hiba a csizmával, sarokkal való kapaszkodás a lovon, könnyebben belátható, hogy az így kapaszkodó lovas semmilyen segítségre nem képes. Számára a lovaglás fájdalmas kínzássá válik mindenféle segítségadásra képtelen lesz. A lábfej semmiképp sem legyen merőleges lóra (ezzel feladja az ülés alapjait – kifordult térd…). A lábfejnek hegyes szöget kell bezárni a lóval, a befolyás így a legkönnyebb, hiszen a vádli izmai úgy adják a legnagyobb felületüket a ló felé.
 

szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda