A testsúly befolyás:

A testsúly hatása derekunkon (ülőgumóinkon, hasítékon keresztül tevődik át a lóra. A testsúly támogató jellegű befolyás, amely a derékon keresztül hidat képez a csizma és a szár segítség között és ezeknek érvényt szerez.

A lovas egyensúlyánál említett akaratlagos testsúly áthelyezések tulajdonképpen a testsúly segítségek.

A hosszirányú egyensúlyt a felsőtest (a lovas súlypontjának) a ló súlypontjához való viszonyával szabályozhatjuk. Az egyensúlynál tárgyaltakon kívül meg kell említeni, hogy a felsőtest kerülhet valamivel a függőleges mögé is. Ez esetben az erősen meghúzott derékon, az ülőgumókon keresztül a testsúly mégis előre hat, ezt a segítséget például megállításnál alkalmazzuk (lásd később). A hosszirányú egyensúlyt befolyásoló segítségek általában kétoldali testsúly segítségek.

A keresztirányú egyensúlyt az egyoldali testsúly segítségekkel szabályozhatjuk, ami nem jelent mást, mint adott oldali testsúlyt a teljes felsőtest döntésével határozottan az adott oldali ülőgumóra helyezzük ez oldali kengyelt erősebben terheljük („nyomd a földbe a kengyelt”).

A testsúly befolyás alapvetően háromféle lehet:
 

• teher mentesítő vagy könnyítő,
• kétoldali megterhelő,
• egyoldali megterhelő.

A kétoldali megterhelő testsúly befolyás nem más, mint a lovas felsőtestének kiegyenlítése („magasodj a ló fölé”) és kismértékben a függőleges mögé vitele. Ez a befolyás előrehajtó jellegű. Gyakori hiba az alkalmazás kapcsán a felsőtest túlzott hátra vitele, valamint a térd vele a lábszár felhúzása, így a kapcsoló csizma és szár befolyás elvész, a híd megszűnik.

24. ábra A testsúly befolyás alkalmazása

Az egyoldali megterhelő testsúly befolyás használatakor a lovas súlyát (illetve súlyának jelentősebb részét) kifejezetten egyik ülőcsontjára helyezi, ezáltal a terhelt oldalon a csípő valamennyire süllyed, a térd mélyebbre kerül. A lovat ezzel arra készteti, hogy a súly alá lépjen azt alátámassza azaz, ebbe az irányba forduljon, térjen ki. Az ilyen jellegű befolyás vágtába történő beugratáskor, fordulatokban, stb. nélkülözhetetlen. Hibás az ülőgumó oly módon történő terhelése, hogy csípőnket behúzzuk.

Mivel így a lovas súlya épp az ellenkező oldalra kerül. A testsúlyt úgy vigyük az egyik oldalra, hogy a belső kengyelt – az ülés három alappontjának (ülőgumók, hasíték) feladása nélkül – igyekezzék a „földbe nyomni”.
A tehermentesítő testsúly befolyás esetén a lovas testsúlyát fokozottan a combokra és a kengyelbe helyezi át, az ülep azonban a nyeregben marad. Tehát jellegében a tehermentesítés kétoldali segítség. A felsőtest kismértékben a függőleges elé kerülhet, hibás azonban a felsőtest előrehajlása, ha vele együtt nem megy előre a csípő és az ülep. A tehermentesítést akkor alkalmazzuk, amikor a ló hátulsó lábainak terhelését akarjuk csökkenteni, mozgásszabadságot egyensúlykészségét növelni (lásd Könnyítő és könnyű ülés).

Szárral való befolyás:
Utolsóként említjük a befolyások között, mivel a lovasok ősi hibája, hogy a kezükkel akarják a lovaglás nagy részét elvégezni, pedig a véltnél kisebb szerep jut számára.

A szárak a zabla útján a ló alsó állkapcsának foghíjas szélére, onnan az orrféken keresztül az orrhátra viszik át lovas kezének megfeszítését és ellazítását. Ez a szárra ható erő ideális esetekben néhány dekagramm kell, hogy legyen. Az ennél többet „fogó” ló azt jelzi lovasának, hogy ő is sokat tart vissza kezével és a nyomás ellennyomást szül.

A szár befolyás természeténél fogva főként visszatartóan hat, ami ellenkezik a lovaglás alapelveivel, így mindig előrehajtó befolyásokkal együtt kell alkalmazni. Meg kell jegyezni, hogy a szár hatása csak akkor valósul meg, ha tarkón, nyakon, háton keresztül a ló hátuljáig jutott, tehát nem akad meg egyik említett ízületben sem (lásd Támaszkodás).

A szársegítségek alapvetően:

• felvevő,
• utána engedő,
• ellentartó vagy bezáró,
• és kitartó lehet.

A felvevő befolyás végrehajtása történhet fokozatosan, illetve egy menetben. Ha a felvétel egy menetben történik azt félfelvétel (lásd később) vezeti be, ezzel figyelmeztetve a lovat, hogy valami történni fog. A felvevő befolyást annak érdekében, hogy fékező hatást ne csak a ló elülső lábaira vigyük át, hanem a hátulsó lábakat késztessük súlypont alá történő fokozott alálépésre, mindig megfelelő mértékű előrehajtó befolyások kíséretében alkalmazzuk. Különös jelentősége van itt a derék meghúzásának, az előrehajtás és a lovas ülésének stabilitása érdekében.

A felvevő segítséget mindig utána engedő segítséggel kell befejezni, hiszen a szár adja meg azt a keretet, amiben a ló mozoghat és ez a keret anatómiailag behatárolt ennél fogva folyamatos szűkítése a ló számára büntető inger.

Amennyiben a felvevő segítség a lovon nem megy át az első kísérletre, úgy a felvevő-engedő szár befolyás és a kapcsolt befolyásokat mindaddig kell felváltva alkalmazni, amíg azok célt nem érnek. A szár mozgásai ne legyenek hirtelenek, azok a ló szájával tartott laza, de állandó kontaktusból átmenettel alakuljanak ki.

Felvevő szár hatást alkalmazzuk:

• a magasabb jármódból alacsonyabba való átmenethez,
• az iram rövidítéséhez,
• megállításhoz, illetve hátraléptetéshez,
• fordulatokban a ló állítására,
• a ló figyelmessé tételére (félfelvétel, félparád).

A felvevő szár befolyás egyoldali alkalmazásakor a másik szár áll.

Az ellentartó szár befolyást mindig a másik (külső) kéz felvevő szárhatása kíséri. A szár egyoldali meghúzásának a ló úgy engedelmeskedik, hogy fejét és nyakát arra az oldalra fordítja. Mozgásban az egyik szár meghúzása ugyanezt váltja ki, irányváltozás nem jön létre a ló a külső váll irányába fog haladni („vállára dől”, „elmegy a vállán”), éppen ezért a külső szárral ellentartóan kell hatniuk csizmánkkal ülésünkkel be kell határolnunk azt a vonalat amelyen a ló haladjon. A fentiekből kitűnik, hogy ezt a szár befolyást fordulatoknál, állításoknál, hajlításoknál használjuk (lásd később). Az ellentartó szár is egy oldalon hat, egyoldali befolyás.

A kitartó szár azt jelenti, hogy a helyén maradó kéz szorosan bezárul (nem húz, nem enged) és tartja a ló részéről a zablára nehezedő nyomást mindaddig, amíg a ló a szártól ellöki magát, azaz a lovas keze felszabadul a súly alól.

Ezt a szárhatást csak kifejezetten előrehajtó befolyásokkal együtt lehet alkalmazni és a ló engedésekor (könnyít a kéz) a lovasnak azonnal engednie kell és hajtani a lovat a szár után. A kitartó szár befolyást túl erősen támaszkodó lovakon alkalmazzuk, rövid ideig.

A szár tartása:
A szárak tartása csikókantárral:
A szárak csavarodás nélkül egyenlő hosszúságban a kis és gyűrűs ujj között fogjuk meg. Az ujjak zártak, a mérsékelten meghajlított hüvelykujjak a szárat a mutatóujjakra nyomják és megakadályozzák a szár átcsúszását.

Gyakori hiba a lazán zárt ujjakból adódó akaratlan szármérték változás, azaz a lovas kezéből a szár fokozatosan kicsúszik, így a felvevő segítségek lehetősége idővel kihal, az öklök a lovas hasához közelednek.

A szárat tartó kezeket a hüvelykujjal fölfelé, a ló marja felett tartjuk, olyan magasan, hogy a lovas könyöke és a ló szájszöglete között a szár és az alkar kb. egyenes vonalat alkosson. Igen fontos, hogy a jobb kéz jobbra, a bal kéz balra essen a mar vonalától a kezek áttolása a középvonalon helytelen testsúly áthelyezést eredményez.

Fordulatok és ívek lovaglásakor a külső kéz a nyak, vagy a mar vonalában legyen, hogy a külső szár a teljes hosszában a nyakra feküdjön (behatárolja, bezárja azt).

A kezek általában egy magasságban helyeződnek fordulatokban merev tarkójú lovakon valamelyest feljebb helyezhető a külső kéz ez a kéztartás csak átmeneti lehet.

Bizonyos helyzetekben (pl: kard használat) a szárakat egy kézbe kell vennünk. A csikókantár szárait a következőképpen tartjuk egy kézben: bal szár a bal kéz kis és gyűrűs ujja között, jobb szár a mutató és hüvelykujj között. Ez esetben különösen kell ügyelni a zárt ujjakra a szár elrejtésének, kicsúszásának veszélye miatt.

25. ábra Csikókantár szárai egy kézben

Szártartás nagykantárral
Mindkét kézzel vezetett ló esetében több módja is ismert, ezek közül egyet ismertetünk (a többi módszer a szakkönyvekben megtalálható pl: irányelvek I, kötet 68. oldal).

A lovas úgy veszi kezébe a jobb és bal feszítő- és csikószárakat, ahogy a zablák a ló szájában helyeződnek. Felül a kis és gyűrűsujj között a csikószár, a kisujj alatt a feszítőszár. A szár szabad vége a mutató és a gyűrűsujj között távoznak a marokból.

Akárcsak a csikókantárral, úgy nagykantár esetén is ismert az egy kézzel történő vezetés, ez esetben valamennyi feszítő- és csikószárat a balkézben tartjuk az ábrán látható módon.

26. ábra Nagykantár két kézben                         Nagykantár egy kézben
 

szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda