Bács-Kiskun
Baranya
Békés
Borsod-Abaúj-Zemplén
Budapest
Csongrád
Fejér
Győr-Moson-Sopron
Hajdú-Bihar
Heves
Jász-Nagykun-Szolnok
Komárom-Esztergom
Nógrád
Pest
Somogy
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Tolna
Vas
Veszprém
Zala
A „lovasérzés”
A lovasérzés fogalma alatt ülésünk, befolyásaink és segítség adásunk, valamint lovunk elengedettségének, lendületességének és figyelmességének (befolyások iránt) tudatos megítélését értjük.
Az érzés nem más mint ülésükből, egyensúlyunkból fakadó érzet, amely megmondja, hogy a ló miképpen megy alattunk, milyen befolyásokat, segítségeket kell alkalmaznunk és milyen erővel adjuk azokat, hogy a kívánt vélt elérjük.
A fenti bekezdésben a kézen (szár befolyás) keletkezett érzetről nem szóltam, mégpedig azért nem, mert minden fiatal lovas erről beszél – „kitépi kezemet…” - , pedig ezzel éppen azt mondja, hogy ő maga kapaszkodik a ló szájába, erre a ló keménységgel válaszol. Igen sok, hasonló jelzés jön a ló részéről – pl: a fej rázása, a farok a far ideges tekerése… - , ezek a figyelmeztetések a lovas egyes hibái ellen, más része a befolyások mértéke ellen (túl erős – túl gyenge) irányul, a legtöbbje pedig a segítségek során alkalmazott befolyások összehangolatlansága miatt adódik.
A lovasérzést a lovak és az emberek igen különböző anatómiai, pszichikai felépítése miatt könyvből tanulni nem lehet, ezt mindenkinek magának kell megszereznie.
Ebben kiképzője a leckék kiválasztásával, végrehajtásának módjával és a miértek elmagyarázásával segíthet.
Igen fontos a feladatok szintjének fokozatos emelése az érzés kialakulásának szempontjából. Nehezebb feladatot csak akkor követelünk, ha könnyebbek már hibátlanul mennek. A tanuló feladata ezzel kapcsolatban a folyamatos önellenőrzés a társaknak szóló magyarázat, utasítás átgondolása, hogy ő maga vajon megfelel-e a kívánalmaknak.
Ha a fiatal lovas valamiért nem ért, valamely feladat számára nem világos, azt mindenképp – a lovarda rendjének megzavarása nélkül – beszélje meg oktatójával. Pl: a ló szabályos megállítását – viszonylag egyszerű feladat – tűzték ki célul. Itt mindhárom befolyás (testsúly, csizma, szár) összehangolt működése szükséges jellegénél fogva a testsúly és a csizma előrehajtóan hat, de ha csak a szár húzásával netán „fűrészelésével” állítja meg, egyrészt nem lesz pontos (helyhez kötött, nem ott áll meg ahol lovasa akarja) és a ló lábai nem állnak szabályosan zárva (nem áll lábon).
A fiatal lovasnál gyakori az első két befolyás elhagyása – sőt a nyeregből kiemelkedve veszi fel lovát – és a szár kizárólagos használata, bár ezt ők maguk is felismerik, belenyugszanak és azzal magyarázzák, hogy a „buta dög nem tudja”.
A fentiekből is látszik, hogy lovagolni tanítani csak azt lehet, aki maga is meg akarja tanulni ezt a „mesterséget” és örömét leli a lóval való bánásban.
Az érzés tanításához az egyetlen tanító mester maga a ló – hiszen mindig megmondja lovasának mi a hiba abban amit csinál – csak meg kell érteni jelzéseit.
Nem lehet elégszer elmondani a sikertelen feladatokért a legritkább esetben a ló a felelős, bár lovasaink többnyire az ő rosszindulatának, lovagolatlanságának tulajdonítják azt.
szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda
