Tudjuk, hogy a  fejlett lótenyésztéssel rendelkező országok  elárasztják az egész világot  a kor elvárásainak megfelelő lóanyaggal. A csúcslovak  esetében keresleti piac, az egyéb kategóriában pedig óriási kínálati piac alakult ki  immár évek óta. Tény, hogy a recessziónak döntő köze van ehhez , de nem lehet egyértelműen  csak ezzel magyarázni, mivel - becslések szerint - Európában két millió körül van azok száma, akik szeretnének megtanulni lovagolni. Nemrég  hangzott el egy előadáson  a következő adatsor, mely Németországban készült felmérésből származik, de  arányaiban  alapvetően  Európára  is jellemző lehet. E szerint a lovasok  jó 9o%-a hobbilovas, a fennmaradó nem egészen 10 % versenyez, ezek 95 %-a amatőr és csak 5 %-a profi.

Nézzük meg, hogy mire épül az egész lovasképzés? A professzionális lovasoktatásra. Annak jó is aki ezt választja és egész nap lovagol. De mi lesz a fennmaradó kilecvenegynéhány százalékkal? Döntő többségük a "Rossz nézni , amit csinál" stílusban lovagol, a kisebb hányad pedig a "Kár, hogy nem tanult meg lovagolni" kategória.

Ezek a vélemények sajnos igazak, de nem segítenek a megoldásban. A megoldás az oktatási módszer megváltoztatása, a társadalmi igényekhez igazítása úgy, hogy közben  töretlen fejlődési lehetőséget biztosítson  minden tanulni vágyó számára. Ne sértse a klasszikus lovaglás tanait, hanem azok minél hatékonyabb érvényesülését segítse. Kicsit  hasonló az autózáshoz. Mindenkit - akinél nincs kizáró ok - meg lehet tanítani biztonságosan közlekedni. A szabályok betartása mellett meg kell tanítani az alapvető vezetési technikákat készség szinten, de nem kell oktatni azokat a technikákat, melyek a különböző versenyek teljesítéséhez szükségesek, ezek ugyanis  komoly képzettséget és gyakorlottságot igényelnek.

A Magyar Lovas Szövetség Edzői Bizottsága a közelmúltban elfogadta és oktatási programjába  beillesztette az alábbi elvek szerint kidolgozott képzési módszert.

A lovagolni vágyók döntő többsége rossz fizikai állapotban és érthető szorongással kezdi szabad idejében, vagy szabadsága alatt  a tanulást. Vonzódását a lóhoz szabadidő lovasként szeretné kiélni. Mit kell ehhez tudnia?  Mindhárom jármódban egyensúlyban, elengedetten, független, könnyített és biztos üléssel fenn kell tudni tartani a kívánt jármódot és iramot, bármilyen helyzetben meg kell tudnia állítani a lovat. Kisebb akadályokat  át tudjon  ugratni. Nem kell tudnia tanügetni, iskolavágtázni, lovat kiképezni, idomítani, sőt ezek tanítása számára nem kívánatos, mivel meghaladják képzettségi szintjét, mert ezek elsajátítása már  intenzív lovaglást és edzést igényelnek, ami az amatőr versenyzők, és profik  képzésének alapvetése.

A leghatásosabban és biztonságosabban  futószárazással  oktatható a kezdő.  A képzés vezérfonala a fokozatosság elvének betartása. Minden egyes feladatot addig kell gyakoroltatni, míg azt felszabadultan, elengedetten nem képes a tanítvány végrehajtani. Ez csak a félelem leküzdése után sikerül. Ezért nem szabad engedni kapaszkodni a felülés első pillanatától a tanulót, hanem szárak nélkül, különböző gyakorlatokkal, labdázással fel kell oldani félelmét, hogy egyensúlyban,  természetesen üljön a lovon és eszébe se jusson, hogy leeshet. Cél, hogy a mozgásformák tanulása során a ló keltette érzetekből mielőbb rávezessük a helyes érzések  megismerésére. Az egymásra épülő gyakorlatok hatására gyorsan megtanulhatók a különböző mozgásformák. Mindez köszönhető annak, hogy a tanügetés kimarad a kezdeti oktatásból. Nehézsége miatt, csak az edzésre járó, minden nap lovagló, aki egyébként már aktív üléssel rendelkezik, válik éretté a feladatra. Csak ő tud leülni és megtanulni helyesen, puhán, független kézzel, aktívan tanügetni. Minden korábbi kezdés csak a ló és lovas értelmetlen kínzása, egymással szembeni rossz érzések kialakítása, vagy a lovaglástól való korai elfordulás előidézője. Ez az oka, hogy  kevés lovas kiváltsága az aktív, puha, független ülés.

A módszer hatékonyságára jellemző, hogy a lovastáborokban évek óta így képzett 10-16 éves gyerekek mindegyike megtanult 5 nap alatt alapszinten, mindhárom jármódban lovagolni.  A lovat mindegyik jármódból meg tudják állítani, sőt alkalmassá válnak  - nyugodt lovon - osztályban lovaglásra is. Egy - két hét rendszeres lovaglás után könnyebb tereplovagláson is részt vehetnek. A későbbiek során, gyakorlással, tovább stabilizálódik ülésük és elégedett, a lovaglásban első perctől kezdve örömét lelő hobbilovassá válnak. Ha vállalják a napi rendszeres lovaglást, edző segítségével versenyzővé érhetnek, zsákutcák nélkül, sokkal rövidebb idő alatt, a  jelenlegi, gyakorlatban használt módszerekhez viszonyítva. Nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is gyorsan elsajátítják a lovaglás alapjait. A jó ritmusérzékű, sportos életet élők már a második - harmadik alkalommal  eljutnak arra a szintre, hogy mindhárom jármódból meg tudják állítani a lovat.

Mindezt azért tartjuk fontosnak leírni, mert ezzel a módszerrel a társadalom igényét, az életritmusának megfelelően, szabadsága ideje alatt,  vagy hétvégeken ki tudjuk elégíteni. Sokkal több embert, szélesebb réteget tudunk megtanítani lovagolni és a sikerélmény hatására aktivitását megőrizve szélesíti a lovastársadalmat, mely piacbővülést és még jobb eredmények elérését indukálja.

szerző: Kovács István lovas szakedző

cikk támogatója: Kovács Lovarda