Az elülső végtag rugózó működése
Az elülső végtag enyhíti a törzstől, illetve a talajtól kapott erős lökéseket. A ló végtagcsontjainak szögelése a rugózó mozgás nézőpontjából hátrányosabb, mint az ujjon és a talpon járóké.

A ló rugózó mozgást lehetővé tevő rendszere három részre tagolható.

1. Az első rugózó részt a lapockaporc, a vállöv, a vállizület és a könyökizület statikus szalagrendszerei képezik.
2. A második rugózó rész a csüd-, a párta-, és a pataizület statikus szalagjából áll.
3. A két rugózó rész között helyeződő középső támasztóoszlop (alkar, lábtő, lábközép) statikailag közvetítő szerepet tölt be. A két rugózó rész között a végtag földre helyezésekor, az állás, az alátámasztás és a súlyeltolás szakaszában az alkar, a lábtő és a szár egységes oszlopként működik és az erő rajta közvetlenül halad keresztül.

A két rugózó rész közül az első hosszabb, nagyobb kilengést is lehetővé tesz, és ezáltal jobb a rugózása, mint a főleg feszes és erős szalagból és inakból álló második rugózóberendezésé. Ugrások alkalmával a földtől kiinduló hírtelen erős lökéseket nagyobb mértékben a főleg statikus izmok segítségével működő első rugózóberendezés tompítja.

A törzs súlyának megfelelő nehézségi erő és az azt ellensúlyozó, a talajtól kiinduló ellenerő találkozási pontja a karcsontban van. A végtagra ható két ellenkező irányú erőt elsősorban a karcsont rugózó működése egyenlíti ki. A karcsont – amellett, hogy egészében is elmozdul – előrehaladó mozgás közben a mérleg szárához hasonlóan mozog. A láb fölemelésének, előrelendítésének szakaszában a karcsontnak mint teherkarnak a forgástengelye a vállizületben, az alátámasztás és a súlyeltolódás szakaszában pedig a könyök izületben van.

A kar tehát kétféle funkciót végez: egyrészt az erők ütközőpontja az erők egyensúlyát tartja fenn, másrészt a végtag legfontosabb, rugózást lehetővé tevő készüléke.
A hátulsó végtag a csípőizületben ízesül a medencéhez. A combcsont feje illeszkedik az ízület vápába, és a csípőizület csupán az ízületi tok és a tömeges farizmok izomtónusa rögzíti helyzetében, más statikus szalagrendszere nincsen.

Az elülső végtag statikus rendszeréhez hasonlóan a hátulsó végtag ízületeit is statikus szalagok, inak és statodinamikus izmok rögzítik, amelyek lóban lehetővé teszik, hogy a test súlyának a hátulsó végtagra eső kisebb részét kevés izomerő igénybevételével megtartsák.

A hátulsó végtag támasztóoszlopszerű statikus működésében a térdízület hurokhoz hasonló rögzítő szalagrendszerének, a patella mechanizmusnak (térdkalácsízület hurokrendszere) van a legnagyobb szerepe. A térdkalácsízület hurokrendszere a térdkalácscsont belső szögletéből, a középső és a belső szalagokból áll. Amikor a combcsontot a térd- és csípőízület nyújtói a sípcsont és a térdkalács ízületi felületein mozgatják, nyújtáskor a combcsont alulsó feje a térdkalács alá illeszkedik, majd az egyenes combizom elernyed, a hurok a kiemelkedő belső csontdudoron fennakad, és a combcsontot a sípcsonttal összekötő szalagok a térdkalácsot a térdizület fölött rögzíti, ezáltal a hurkot beakasztva tartja. Eközben a térdkalács középső és belső egyenes szalagja feszült állapotban van. A hurokrendszer tehát a térdízület középállásban tartja.

A térdízület rögzítése egyben a csánkízület rögzítését is jelenti, mert a két izület csak együtt képes elmozdulni. Az együttműködést az ún. „fűrészkonstrukció” biztosítja. Ez a csontokból és inakból álló szerkezet a keretfűrészhez hasonló alakja és működése alapján kapta a nevét.

7. ábra A hátulsó végtagok statikus rendszere

A fűrész vázát a combcsont alkotja: a két végéhez illeszkedő haránt irányú farészeket a combcsont végdarabja, ill. a csánk csontjai képezik, amelyek az izmok erőkarjaként működnek. A fűrész lapját lovon egy teljes inas izom (m.peronaeus tertius) adja. Az izom a combcsonton ered, és a csánk csontokon tapad meg. A fűrész istrángját (kötelét) a felületes ujjhajlító izom szintén teljesen inas szakasza alkotja, amely a combcsonton ered, és a sarokgumóhoz rostkötegek rögzítik.

A csánkízületet közvetve tehát a patella-mechanizmus rögzíti: ha ugyanis a térdízületet a térdkalács hurokrendszere passzívan fixálja, akkor egy időben a csánkízületet is rögzíti. A fűrészkonstrukció elve ugyanis az, hogy a térd-és csánkízületet a hajlító és nyújtó felületen egyaránt összekötő két ín a térdízület hajlításakor, ill. nyújtásakor a csánkízületet, passzívan ugyanakkor mértékben nyújtja, ill. hajlítja, és ennek megfelelően a térdízület passzív rögzítése alkalmával hasonló szögállásban a csánkízület is passzívan rögzítetté válik.

A csípőízületet – jóllehet közvetve – a patellamechanizmus részben rögzíti: teljes stabilitásához azonban a farizmok izomtónusára, sőt a patellamechanizmus működéséhez némely esetben még az egyenes combizom kis fokú izomtónusára is szükség van.

Hosszabb állás után a hátulsó végtag is elfárad, emiatt a ló a hátulsó végtagjait állás közben felváltva terheli, „helyzetváltással” pihen. Eközben, a végtag, mint passzív hordozóoszlop, átveszi a törzsnek reá eső súlyát. A második hátulsó végtagon aktív összehúzódás révén kiemeli a térdkalácsot, ezáltal a patellahurkot kiakasztja, és a végtagot tehermentesíti.

A hátulsó végtagon a csüd-, a párta- és a pataizület statikus működése és szalagjai lényegében megegyeznek az elülső végtag csüd-, párta-, és pataizületénél ismertettekkel.

szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda