Bács-Kiskun
Baranya
Békés
Borsod-Abaúj-Zemplén
Budapest
Csongrád
Fejér
Győr-Moson-Sopron
Hajdú-Bihar
Heves
Jász-Nagykun-Szolnok
Komárom-Esztergom
Nógrád
Pest
Somogy
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Tolna
Vas
Veszprém
Zala
Fordulatok lépésben, ügetésben:
Az eddig leírt gyakorlatokban valamennyi alkalmazott befolyás kétoldali, azaz ideális esetben jobb és bal oldalon egyforma intenzitású volt. A lépésben, ügetésben való fordulatokban ismerkedik meg a ló az egyoldali segítségekkel.
Nyilvánvaló, hogy a kb. 3 méter hosszú, négy lábú ló lényegesen nehézkesebben fordul, mint az ember. Éppen ezért a ló mozgásban való fordulatához elengedő hely és előkészítés szükséges. Az előkészítettség az éppen végrehajtandó fordulatra és általában a fordulatokra egyaránt értendő, ezzel érhető el, hogy a fordulat egyre kisebb íven az ütem és a lábsorrend elvesztése nélkül valósuljon meg.
A fordulatok ezen típusánál követelmény, hogy egy patanyom valósuljon meg. Ez feltételezi, hogy a ló testének külső oldala olyan mértékben hosszabbodjék, amilyen mértékben a belső rövidül, vagyis a ló teste teljes hosszában hajlított legyen.
A hajlítás fogalmának tisztázása előtt meg kell említenünk egy másik fogalmat, az állítást.
Az állítás azt jelenti, hogy a ló fejét a tarkó ízületből oldalra fordítja. A tarkót az alsó álkapocs mögött oldalra hajlítja. A ló teljes hossztengelye a hajlításban nem vesz részt, de a sörénynél az állítás irányába hajlik.
Az állítás célja az oldalra ható egyoldali szárhatások bevezetése, az ezekre való engedelmesség fokozása. Az állítások révén a ló belső oldala enged a külső oldali hátulsó végtag súlyponthoz lépése kifejezettebb.
Az egyenesen ülő lovas helyes állítottság esetén a ló szemboltját, külső szemzugát és az orrnyílás szélén látja az állítás irányában. Ennél erősebb állítás a külső váll kiesését a mozgás ütemének és lábsorrendjének elvesztéséhez vezet.
Az állításhoz a következő befolyások hatnak együtt:
Gyakori hiba a belső szár túlzott kitartása felvételkor, ezáltal összehúzza a ló nyakát, megakadályozza a ló hátulsó végtagjának alálépését.
A helyes állítás érdekében a lovasnak a külső száron a támaszkodás feladása nélkül annyit kell előre mennie, amennyit a belső száron rövidít. Ha ez nem történt meg, akkor a ló tarkóból elferdült, ilyenkor a ló fejét ferdén tartja, fülei nincsenek egy magasságban, álkapcsában enged „tátog”. Ez esetben az állítást be kell szüntetni, helyreállítani a helyes támaszkodást és egyenességet, majd a segítséget megismételni.
A hajlítás az egész gerincoszlop jobbra vagy balra való meghajlítását jelenti, „füle-farka” a hajlított irányba álljon. A hajlítás a belső csizma körül történik. A hajlítás elérése mozgásban végzett fordulatoknál több fázisban oldható meg.
30. ábra A hajlítás fázisai és az alkalmazott befolyások
A legfontosabb befolyás itt a testsúly áthelyezése, mint ahogy biciklizés közben is inkább a testsúly áthelyezése, mint a kormány fordítása hozza létre az irányváltást (lásd keresztirányú egyensúly).
Az eddig leírtakból világos, hogy a fordulatok helyes lovagolásához a lovasnak már ismernie kell a segítségek egyoldali használatát és érzését annak, hogy kellően képes legyen összehangolni befolyásait.
Nézzük meg a fenti befolyásokat a fordulat folyamatában. Ehhez példaként a leggyakoribb fordulatot a lovarda sarkán való áthaladást hozzuk.
Az ábrán jól látszik, hogy a ló a fordulatban is egy patanyomon halad, a hátulsó lábak az elülső lábak patanyomának vonalába lépnek. Ezzel kapcsolatban alapvetően két probléma fordulhat elő.
Az egyik esetben a hátulsó lábak patanyoma az elülsőktől kifelé helyeződik, ez esetben a hajlítás hiányával állunk szemben. A hiba a külső csizma fokozott használatával orvosolható, természetesen a kapcsolódó belső csizma testsúly és szár befolyások intenzitásának növelésével. Ugyan ezt a hibát produkálja a belső csizma túlzott használata is, csak ez esetben a ló a fordulat ívéhez képest túl hajlított.
A másik esetben a hátulsó lábak patanyoma az elülsőktől befelé tér. Ez esetben a külső csizma túlzott hatása okozná a letérést, ennek megszüntetésével a túlhajlítottság megszűnik.
32. ábra A hátulsó láb a vonalról kifelé tér A hátulsó láb a vonalról befelé tér
szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda
