Jármódok

A jármód, a ló mozgása közben, a végtagok mozdításának sorrendjét a lábsorrendet jelöli.

A lépés
A lépés a ló leglassúbb és leggyakrabban használt jármódja. A lépés négyütemű mozgás, ami egymást követő lépések sorozatából áll, ha például a bal elülső láb lép ki, azt a jobb hátulsó követi, aztán a jobb elülső, majd a bal hátulsó következik (a kilépések átlós sorrendűek).

Lépés közben az elülső végtag előrelendítésekor a far fölemelkedik, az alátámasztás fázisban süllyed, közben a ló farka mindig az alátámasztást végző elülső végtag irányában lendül. Eközben a súlypont áthelyezése következtében a test oldal és függőleges irányban kileng, ez a lovaglás közben jól érzékelhető.

Lépésben, a lépés hossza 90-180 cm között határozható meg. A tág határ oka, hogy a lépés hosszát több tényező határozza meg, ezek a következők: a lapocka, a fel- és az alkar hossza, valamint szögelései. A szakirodalom nagyrészt egységes a tekintetben, hogy a lépésben a ló átlagosan 6 km-t tesz meg óránként.

A lovaglásban a lépés iramától függően összeszedett-, közép-, és nyújtott lépést különböztetünk meg.

Az összeszedett lépés
A hátulsó lábak a mellsők mögött érik a talajt, a lépések rövidülése következtében. A mozgás aktívabbá és magasabb ívűvé válik, mégis rendezett marad. A ló nyaka emelt és ívelt, a homlok vonala majdnem függőleges, a ló a lovassal könnyű kontaktust tart fenn a száron.

A középlépés
Élénk, tértnyerő és egyenletes mozgás. A hátulsó paták kb. az elülső pata nyomába érnek. E lépéstípusban az alátámasztás és a súlyeltolás szakasza hosszabb mint az emelésé és az előrelendítésé, ezért az átlós és egyoldali láb párok alátámasztása közé a három láb alátámasztás is beépül. Tehát a súly hordozása a következőképpen oszlik meg a végtagok között (1) átlós két láb alátámasztás, (2) három láb alátámasztás, (3) azonos oldali két láb alátámasztás, (4) három láb alátámasztás és így tovább (9 ábra).
 

9. ábra A ló középlépése

Nyújtott lépés:
Az egyed alkatából fakadó leghosszabb lépések sorozata. A hátulsó lábak patanyoma jelentősen az elülső elé kerül. Ebben az esetben az izületek hajlítása és nyújtása ugyan olyan hosszú ideig tart, mint az alátámasztás és súlyeltolás. Ezáltal a ló súlyát felváltva az átlós és egyoldali láb párok viselik, ép ezért a test oldal és függőleges irányú kilengései nagyobbak.

Az ábrákon látszik, hogy lépés jármódban minden pillanatban legalább két végtag a talajon van, tehát a ló testére vonatkoztatva lebegés nincs.

Az ügetés:
A lépésnél gyorsabb 12-18 km/h (200-280 m/min) sebességű mozgás. A szakirodalom ennél tágabb intervallumot jelöl meg, de ebben a jegyzetben a hátaslovakkal foglalkozunk, az ügető versenysport ez irányú eredményeit nem közöljük.

Az ügetésben haladó ló átlósvégtagjai a mozgásnak ugyanabban a fázisában vannak (diagonális szinkronizmus), ebből következik, hogy a ló súlypontja, ha a lábakon nyugszik, mindig két átlós láb pár által alátámasztott. Az ügetés átlós kétütemű mozgás. Az előrelendülő láb pár valamivel később fog talajt, mint ahogy az előző azt elhagyja, ezért közben a ló teste lebeg.

A lebegés szemmel is látható, lendületes hosszú ügető lépések esetén, rövid lépéseknél a lebegés nehezen észlelhető.

Az ügetés lépéshossza 120-180 cm között mozog, a tértnyerés nagyságát a hátsó lábak lendítő ereje és a vállszabadság határozza meg.

A lovaglás során az ügetés irama szerint megkülönböztetünk munka-, közép-, sebes-, és összeszedett ügetést.

A munkaügetés (használati ügetés):
A lovaglás során leggyakrabban használt irama az ügetésnek, a mozgás ütemes, kifejezett, a lebegés nem hosszú. Tanuló lovas számára ez az iram alkalmas az ügető mozgás megérzésére és a ló számára is kedvező, mivel legkevésbé zavarja a lovas ülésének merevsége.

Munkaügetésben az ütemesen mozgó ló hátulsó végtagjainak patanyoma kb. az azonos oldali elülsők nyomában lesz.

10. ábra A ló munkaügetése

Középügetés:
Az ütem megtartásával a munkaügetésnél tértnyerőbb ügető lépések. A hátulsó lábak patanyoma valamivel az azonos oldali elülsők nyoma elé kerül.

Nyújtott ügetés (sebes ügetés):
A kiképzés előrehaladottabb fokán lovagolható iram. A középügetéshez viszonyítva itt kifejezett fokozásnak kell mutatkoznia, azaz a lebegés ideje kifejezetten hosszabb. Ennek előfeltétele a hátulsó lábak különösen energikus ellökése (súlyeltolása). A lépéshossza, tértnyerés a lótól elvárható maximum közelében kell hogy legyen. A hátulsó lábak patanyoma jóval az azonos oldali elülső lábak nyoma elé kerül. A nyújtott lépésekkel összhangban kell lennie a ló határozottan tágabb keretének, vagyis a nyak nyújtásával az orr vonalát előrébb kell engedni.

 

szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda