Egyre többen szeretnének megtanulni lovagolni, amit leghatékonyabban futószáron lehet. Ez a tanítási mód azonban  nagyon költséges, mert az oktató egyszerre csak egy tanulóval tud foglalkozni. Ezért sem mindegy, hogy milyen módszerrel oktatunk, mennyi idő alatt sajátítják el  a kívánt mozgásformát.

A lovaglás oktatása a katonaság keretein belül fejlődött és a különböző országok képzési központjaiban tökéletesedett művészetté. Ma már döntően nem lovas katonákat képezünk, hanem lovagolni vágyó, különböző  nemű, fizikumú, pszichikumú gyerekeket és felnőtteket. Ezért olyan módszert kell alkalmazni, melynek segítségével e nagyon heterogén összetételű réteg egyéni sajátosságait  maximálisan figyelembe véve, minél hamarabb jusson el az első lóra szállástól, a kényelmes, biztos ülés megszerzéséig, az önálló lovaglásig.

A módszernek olyannak kell lennie, hogy a lóra szálló első perctől kezdve , folyamatosan érezze a mozgás örömét. Alakuljon ki benne együttműködési szándék a társsal, a lóval szemben.

Simulékony, független üléssel   
1. mielőbb tanulja meg követni a ló mozgását
2. tanulja meg a mozgás, a jármódok  fenntartásának technikáját,   
3. sajátítsa el a ló mozgásának irányítását,  képzését.

Az első két pont a kezdő lovas futószáras oktatásának feladata. Ezek megtanulása után lovagolhat csak önállóan, osztályban a lovas. Ha nyugodt lovon, mindhárom jármódban, távolságot tartva tud lovagolni, kezdődhet a  tereplovaglás. Ebben az időszakban is szükséges a futószáras képzés a gyorsabb előremenetel érdekében.
Korábban elengedni a futószárról, súlyos szakmai hiba és felelőtlenség.

Akkor sem szabad engedni, ha ez a kérése  a tanulónak. Ennek a lovas tudásnak a birtokában, gyakorlással, szakember vezetésével, jól képzett lovakon, rövidebb-hosszabb túrákon lehet részt venni,  kisebb akadályokat át lehet ugratni. Ennyi tudás birtokában, sok gyakorlással, igazi kikapcsolódást, hasznos  szabadidő eltöltést jelent a lovaglás. Ne feledjük, hogy a döntő többség ennyit akar megtanulni. De ezt fontos nagyon jól megtanítani,  mert  ha később kedve támad az idomító munkához, jó alapokkal kell rendelkeznie könnyű ülésben, hogy a nehéz idomító ülést is el tudja sajátítani.

A harmadik pont a ló képzése, idomítása, mely egy folyamatos, holtig tartó tanulást, edzést jelent annak, aki ezt a gyönyörű, teljes embert kívánó hivatást választja, legyen az versenyző, belovagló, túravezető, vagy oktató.

A futószáras lóval szemben támasztott legfontosabb követelmények:

-  Nyugodt legyen és nyugodtan álljon
-  Mindkét kézen, mindhárom jármódban, egyenletesen, ütemben, hátból dolgozzon
- Mindhárom jármódból felszólításra azonnal álljon meg.
- Toleráns legyen a lovas hibáival szemben.


Az oktató személye:

- Szakmai képesítéssel és lovas múlttal rendelkezzen
- Nyugodt, magabiztos, optimista beállítódású, nagy tapasztalatú, a mozgásformát jól analizáló, jó kontaktusteremtő legyen.

A futószáras hely kiválasztása

Legfontosabb a puha, de nem mély talaj. Szabadban legjobb a folyamhomok. A kört bekeríteni nem szükséges, sőt a karámra, vagy rúdra esés súlyosabb balesetet okozhat, mint  ha a homokra esve tovább tud gurulni a tanuló.

Fontos még, hogy a ló messziről láthasson mindent, vagyis fedeles lovardában ne a bejáratnál, vagy szabadban egy fal mellett legyen, mert a váratlanul felbukkanótól a ló könnyen megijedhet és ez balesetet okozhat.
Ha a kör mellett  lovagolnak, nyugtatja a lovat, az oktatónak pedig segíti a munkáját, mert be tudja mutatni a helyes mozgásformát, nem kell neki felülni és bemutatni.

A futószáras oktatásához szükséges eszközök

A korábban leírtakon túlmenően szükség van egy kb. 15 cm átmérőjű gumilabdára, melyet kilyukasztunk és egy zsineggel a nyeregkápán lévő martingal, vagy hámrögzítő karikához kötünk. Olyan hosszú legyen, hogy ha kiesik a lovas kezéből, ne érjen le a földre, de a lovas kezének felnyújtását sem akadályozza.

A kikötés tág keretet biztosítson a ló számára. A kikötőszár a hevederhez  a lehető legmagasabban legyen csatolva, mert így támaszkodik jól, viszonylagos feligazítottsággal a ló. A vállak magassága  alatt csatolt kikötőszár már lehúzza a ló fejét, az könnyen feladja a támaszkodást és szár mögé megy, hátul kimarad . A  lovas előtt nem lesz a  felfelé ívelő nyak adta biztonság.

A futószárat a belső  zablakarikán  és a tarkón át, a torokszíj alatt a külső zablakarikába csatoljuk.

Angol típusú kombinált, vagy ugró nyerget használjunk. Kényelmes, a legmélyebb pontja  közvetlenül a  mar mögött legyen. Zavaró a túl magas kápa, vagy a sok fölösleges tömés. Szükséges a nyereg alá négy rétegben összehajtott lópokrócot tenni. Ennek nem csak a nyomások, vagy törések kialakulását gátló funkciója van, hanem a mar  fölé, kb. 15-20 cm-rel  az elülső nyeregkamra elé téve támaszkodási lehetőséget biztosít a tanulónak .

A kengyelszíjon legyen elegendő lyuk az ideális hossz beállításához.

A tanuló ruházata

Eleinte elég a hosszú nadrág, zárt, vékony, egybetalpú cipő, melybe a kengyel nem tud beakadni. Az időjárásnak megfelelő kényelmes, de nem lebegő, bő ruházat. Könnyű, három ponton rögzített kobak, a fej méretére állítottan, javasolt.

szerző: Kovács István lovas szakedző
cikk támogatója: Kovács Lovarda