Bács-Kiskun
Baranya
Békés
Borsod-Abaúj-Zemplén
Budapest
Csongrád
Fejér
Győr-Moson-Sopron
Hajdú-Bihar
Heves
Jász-Nagykun-Szolnok
Komárom-Esztergom
Nógrád
Pest
Somogy
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Tolna
Vas
Veszprém
Zala
A megindulás és megállítás lépés és ügetés jármódban
A lépésbe, ügetésbe való megindításnak, valamint a megállásnak mindig a mozgás irányába, előre kell történnie. Ebből adódóan a csizmáknak, a deréknak és a száraknak, minkét oldalon, egyforma intenzitással kell hatnia. Előfordulhat, hogy a felvétel, vagy a jármód váltás közben a ló elferdül vagy letér a vonalról, ezt a lovasnak a csizma és a szár erősebb egyoldalú használatával kell megakadályoznia.
A megindítás, megállítás és lépés-ügetés jármód váltás során a következő befolyások hatnak együtt.
A fentiekből kitűnik, hogy a lépésbe és ügetésbe történő átmenet segítsége szinte teljesen megegyezik a megállítás és a lépésbe való átmenet segítségével, és a szabályzó szerepet a szár tevékenysége játssza.
A ló megindítása állóhelyből-lépésbe, vagy lépésből-ügetésbe, a kezdő lovas első gyakorlatai között szerepel. Az első kísérleteknél a ló rászorul a hang és pálcabefolyás alkalmazására, azonban ezt idővel a lovasoknak el kell hagynia és az előrehajtást csizmájával, derekával kell elérnie. Előrehaladottabb feladat az állóhelyből ügetésbe történő megindulás, ami fokozatosan erősödő intenzitású segítséget igényel. Gyakori hiba ennél a feladatnál, hogy a ló néhány lendülettelen lépést tesz az ügetésben való megindulás előtt, ennek oka általában nem is a ló részéről való engedetlenség az előrehajtással szemben, hanem az, hogy a lovat meglepjük intenzív segítségeinkkel. A helyes kivitelezéshez éppen ezért a lovat félfelvétellel figyelmeztetjük, hogy segítségadás következik.
A megállás (teljes felvétel) helyes végrehajtása nem könnyű feladat. Alapvető ellentmondásnak tűnk, hogy a mozgást előrehajtó befolyások alkalmazásával kell megszüntetni, ha azonban nem így tennénk, a helyes megállításra – vagy egyáltalán a mozgás megszüntetésére – nem leszünk képesek.
Mint már említettük, minden lovas hajlamos a szár túlzott használatára, a teljes felvétel megtanulásának során általában minden lovas beleesik abba a hibába, hogy csak szárral állítja meg a lovat, ez idős, nyugodt lovakon néha sikerül is, azonban a ló az elejére esik, megállás után gyakran hátralép, nyugtalanul áll, a száron feszeng. Kényszerhelyzetekben, riadt, zavarodott ló esetében szinte soha nem sikerül az ilyen megállítás, hiszen az emberi kéz ereje a ló erejének törtrésze.
Amint azt az általános alapelveknél leírtuk a felvevő szár hatását azonnal be kell szüntetni, ha elérte hatását, azaz a ló megállt, akkor a szár enged, de nem adja fel a támaszkodást.
Éppen ezrét mindenkinek saját érdeke a megállítás mikéntjét alaposan elsajátítani. A csak szárral megállított ló általában hátra kúszik, ezt azonnal meg kell akadályozni a felvétel során meghúzott derék fokozott használatával, a szár utána engedésével. Ugyancsak gyakori hiba a megállás után a csizmák és a ló oldala közötti kapcsolat feladása, amitől a ló általában támaszkodást feladja, ellép.
Megállításhoz a lovat egyenesre lovagoljuk, hogy egyensúlyban állhasson meg (ne mozogjon egyensúlyt keresve). A megállásnál különösen fontos a testsúly, a csizma és a szár jobb és bal oldali együtthatása, hogy a ló végtagjai egy téglalap négy sarkán helyezkedjen el.
szerző: Boros Sándor
cikk támogatója: nyíregyházi Fedeles Lovarda
