Régóta korán kelek. Csak hajnalok hajnalán van időm olvasásra, tanulásra, írásra, edzésnapló vezetésre. Napközben lekötnek a lovak és a "nagybetűs". Ez a  korai  szellemi früstük  bővíti a szaktudást, segíti a napi munkák igényesebb teljesítését. Hozzájárult, hogy sikerült hazai és nemzetközi szinten is eredményes lovakat tenyésztenem  és  kiképeznem.

Több, mint  harminc év tenyésztői, képzői, oktatói  tevékenységem során szerzett tapasztalatok egy részét szeretném  most megosztani. Szeretnék  az átalakulóban lévő  lovastársadalom helyes pályára állításán fáradozóknak  segíteni.

Az utóbbi  két évtizedben dinamikusan fejlődő,  korszerűsödő lóállományunkban rejlő genetikai adottságokat a képzés hiányosságai miatt nem tudjuk  a  felszínre hozni és azt nemzetközi szintű eredményekben  konstansan bizonyítani.
Voltak és vannak próbálkozások. Csak dicsérni lehet azokat, akik mindent magukra vállalva külföldre mennek tanulni, vagy  neves külföldi szakembereket hívnak, hogy tanulhassunk.

 Lovas szakirodalom kiadása terén is rengeteget fejlődtünk. Nem bőséges, de megfelelő  kínálattal rendelkezünk.

Miért fulladt ki a "Legyen a ló a vidék tornaterme!" mozgalom?  Miért nem tudunk az osztrák síparadicsom mintájára magyar lovasparadicsomot létrehozni? Egyszerű lenne  a választ a pénz hiányára  kenni. Természetesen  e nélkül egyetlen lépést sem lehet tenni, viszont jól kidolgozott és végrehajtott projekt nélkül Dáriusz kincse sem elegendő.

Nem tudok arról, hogy vizsgálta-e már valaki, vagy készült-e  felmérés a lovaglás  iránt érdeklődők számáról, ténylegesen hányan kezdtek el tanulni, és hányan tanultak meg legalább alapszinten, közülük kik lovagolnak rendszeresen valamelyik lovarda vendégeként, hányan versenyeznek? A fenti adatok hiányában csak a tapasztalataimról tudok beszámolni. Rengeteg gyerek és sok felnőtt vonzódik a lóhoz, közülük sokan ki is próbálják és miután körbevezetik a lovarda karámjában szinte mindenki kedvet is kap a tanuláshoz.

A gyerekek nyáron lovas táborokba mennek, a felnőttek pedig  valamelyik  közeli lovarda képzését igénybe véve kezdenek. Egy - két  igazán színvonalasan oktató lovarda mellett a legtöbb helyen azonban a félelmen kívül nem sok mindent lehet tanulni. A kitartóbbak még próbálkoznak egy másik "lovarda" környékén, de a legtöbbjének ott sem sikerül sok pozitív élményben részesülnie. Emiatt legtöbben abbahagyják. Összehasonlítva más sportágakkal, nálunk  sokkal több a kezdetekben lemorzsolódók aránya.

Véleményem szerint elsősorban az elavult oktatási módszer a fő ok. Ez az idejétmúlt módszer alapvetően  lovas katonák képzését szolgálta. Senkit nem érdekelt, hogy az alapkiképzés  hónapjai alatt milyen érzései voltak az újoncnak, tetszett-e  neki, vagy sem, hányszor esett, vagy tört fel; a lényeg  a biztos, független ülés elsajátítása volt.

A ma embere  - már aki megengedheti magának a lovaglást - általában túlhajtott, túlterhelt. Nincs ideje  görcsösen  kapaszkodva  hetekig rázatni magát, miközben többször tudtára adják alacsonyabb rendű voltát. Ezért  csak nagyon kevesen hajlandók fizetni. Ma a lovagolni vágyók  jelentős része szabadidő lovas szeretne lenni. Feltöltődni, kikapcsolódni akarnak a lovaglás során. Sokan álmodnak versenyzésről, de kevés azok száma, akik valóban mindent meg is tesznek érte. De így van ez más sportágakban is.

Az utóbbi tíz év alatt sok kezdő lovassal kellett foglalkoznom. Nagyon zavart, ha nem tudtam föloldani félelmüket, vagy nehezen ment valamilyen mozgásforma megtanítása. Sokat gondolkodtam, olvastam és kísérleteztem. Mára sikerült elérnem, hogy  a nálunk lovastáborozó, hétfőn először lóra ülő gyerek a pénteki bemutatóra  szépen könnyűüget és vágtából is meg tudja állítani a lovat. Nem kevés azon felnőttek száma sem, akik egy-két lecke után már képesek erre és utána is a lovarda gyakori vendégei.

A módszer lényege, hogy nincs kapaszkodás, ami görcsössé és merevvé teszi a tanulót, hanem van egyensúlykeresés különböző gyakorlatok segítségével, miközben folyik a helyes mozgásforma  tanítása. Így két-három hét alatt nyugodt lovon egyszerűbb tereplovaglásokon vehet részt a  tanuló, miközben az első percektől kezdve élvezte a lovaglást.
A módszer egymásra épülő elemei miatt töretlen és gyors fejlődést biztosít a klasszikus lovaglás elsajátításához, a független, aktív ülés megszerzéséhez.

Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert ezzel a módszerrel a társadalom igényét, (lovaglás tanulásának igényét) az életritmusának megfelelően - szabadsága ideje alatt, hétvégeken - ki tudjuk elégíteni. Nyitottabbá válunk a világ felé. Sokkal több embert, szélesebb réteget tudunk megtanítani lovagolni. A szélesedő bázis  több pénzt hoz és nagyobb számban termeli ki a minőséget, amivel már van esélye "körbe érni" a lovastársadalomnak. Természetesen először meg kell tanulni ezzel a módszerrel tanítani. Ha ezt gyorsan tesszük ránk virradhat akár az Unió napja is, mert látni fogjuk, hogy ebben  mi nagyon jók vagyunk és jöhetnek hozzánk a szabadságuk ideje alatt tanulni. De fontos idejében, korán kelnünk.

szerző: Kovács István lovas szakedző

cikk támogatója: Kovács Lovarda